Nem hatolunk mélyebbre, nem szánunk időt önmagunkra, ezért elveszünk a mindennapokban, a külsőségekben.
[...]
Még mielőtt megtanultunk volna beszélni, a képek nyelvén gondolkoztunk. Szimbólumokban, emlékképekben, érzetekben. A művészetek, mint a festés, a rajzolás, a zene és a költészet, mind-mind a lényünk legmélyéhez, az érzésekhez, a tudattalanhoz szólnak, sok esetben szavak nélkül, vagy metaforikusan.
[...]
Vannak olyan dolgok az életben, amiket nem tudunk, vagy nem akarunk megfogalmazni. A művészet segít ebben, átvitt vagy palástolt formában, de kimondja, amit talán szóban, személyesen nem vagyunk képesek kifejezni.
Az alkotófolyamat során vagy a mű befogadásakor a művészet eljuthat ezekhez az ősi gyökerekhez.
Részletek Szilágyi Heléna cikkéből, amely a pszichoforyou.hu oldalon jelent meg.
