Michelangelo gyakran kért kölcsön festményeket, amiket lemásolt, és a másolatot adta vissza. A képeket füsttel öregítette, a szobrokat elásta, és nagy műgonddal ejtett rajtuk karcolásokat, szennyeződéseket, sérüléseket, hogy réginek tűnjenek.
21 éves volt, amikor lemásolta az Alvó Érosz című szobrot, amit egy műkincskereskedőn keresztül jó drágán sikerült eladnia Raffaele Riario bíborosnak, egy római művészetpártolónak és gyűjtőnek. Amikor rájött, hogy átverték, visszavitte a kereskedőhöz a szobrot, aki örömmel vette vissza, mert ekkorra Michelangelo már túl volt a Pieta megalkotásán, híresnek számított, így a hamis szobor a nevével négyszeres áron kelt el. Riario bíborost lenyűgözte Michelangelo tehetsége, és évtizedekre bőkezű mecénásává vált.
A műalkotások hamisításával és másolásával kapcsolatos hozzáállás csak az 1800-as években változott meg, és számít azóta is egyértelműen elítélendő csalásnak a világ szemében.
